Tegnap délután Bakonybélben voltunk fát pakolni.
Amikor bejelentettem a fiúknak, hogy megyünk, hát nem volt felhőtlen az öröm ... "kizsákmányolás ... mááááááár megint ... nem dolgozunk ... nem azért vannak itt ..." stb.
Néha nem túl egyszerű velük (kihívás ...)
Minden télen egy-egy osztály elutazik Bakonybélbe a bencésekhez segíteni ... pl. fát pakolni.
A buszköltségek miatt mondhatni teljes ráfizetés ez az egész az iskolának, de pedagógiailag felbecsülhetetlen egy-egy ilyen alkalom. Együtt dolgozni (nem csak tanulni), látni, hogy ki hogy bírja a szokatlan kétkezi munkát.
A kezdeti háborgások ellenére nagyon meg kell dicsérni a fiúkat. Alig telt el 5 perc, és már mindenki ott szorgoskodott a farakásoknál. Persze volt arra is példa, hogy valaki csak a munka(kerülés) könnyebb végét találta meg, de az idő (és egy-két jó szó) és persze a nagy hideg rávezetett mindenkit arra, hogy a munka jobb.
Ábel atya nagy-nagy elismeréssel volt a fiúk munkabírásáról! Köszönjük!
