Tegnap egy kisebb (na, jó azért népes, hisz a téma megköveteli ...) csapattal pincelátogatáson voltunk az apátság borászatában. Körbevezettek minket, s láthattuk a borkészítés menetét, fázisait. Azt hiszem ezentúl diákjaink egy kicsit másként gondolnak majd a borra, borozásra ...
Egy kis kóstolót is kaptunk a pannonhalmi Heminá-ból : )
A bor fantázianeve Szent Benedek idejére nyúlik vissza ... s azt hiszem, a hozzá kapcsolt bencés gondolatot szem előtt tartva fiataljaink sohasem tévednek meg, s az italozást nem keverik össze a borkultúrával. A történet a következő:
"Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől az egyiknek így, a másiknak meg amúgy". (1KOR7,7) Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor." /SZENT BENEDEK REGULÁJA/
Csakhogy Szent Benedek azt a mértéket nem adja meg, hogy mennyi is az az ún. "hemina", mennyit is ihat valaki ...
Az apátsági borászat újboli megnyitásakor Cirill atya a következőket fűzte hozzá Szent Benedek gondolatához:
"Az egy hemina az a mérték, ami Istenhez közelebb visz, de Tőle el nem szakít!"
... azt hiszem minden diákunk tudta ebben a pillanatban, hogy hogyan ízlelje pohár hemináját (egész életében)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése