A gimnáziumból a kárpátaljai Karácsfalván tölthettünk egy hetet (22 diák, köztük - tőlünk - Gellért és Péter) ... s micsoda hetet! Testvériskolánk a Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, s mi az Ő vendégeik voltunk.
Sokan még egyáltalán nem jártak Kárpátalján, s minden újdonságnak számított. Sokfelé jártunk, de a legmeghatározóbb élményünk - szerintem mindenki nevében bátran mondhatom - az ott élő magyarok vendégszeretete!!!! Hihetetlen kedvességgel, szeretettel fogadtak minket (reméljük jövőre viszonozhatjuk mindezt).
A diákoknak a közös programok voltak felejthetetlenek: foci, méta, színház ... meg persze a lányok. Első nap még külön ült a két iskola a vacsoránál ... péntek reggel pedig azért volt síri csend, mert tudták vége a hétnek, s jönni kell haza ... mondanom se kell, szomorú volt a búcsúzás : (
Mi minden fért bele ebbe a hétbe?
- karácsfalvai kápolnabúcsú ("Szebasztei 40 vértanú")
- karácsfalvai kápolnabúcsú ("Szebasztei 40 vértanú")
- Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadása (Beregszász)
- Munkács, Ungvár, Gerény, Beregszász, Szolyva, Beregvár
- Vereckei-hágó!!!!
- közös március 15-i ünnepség a karácsfalvai iskolában (felejthetetlen előadással)
Nem is lehet leírni a sok-sok élményt! Köszönünk mindent!!!! Jövőre itt, nálunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése